A hősgyár – V. rész

Hírek

A FÜGGETLEN SZÍNHÁZ MAGYARORSZÁG EBBEN AZ ÉVBEN ÜNNEPLI 15. SZÜLETÉSNAPJÁT. AZ ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL MEGOSZTJUK VELETEK A TÁRSULAT LÉTREJÖTTÉNEK TÖRTÉNETÉT. EL IS ÉRKEZTÜNK az utolsó RÉSZIG. Olvassátok el a korábbi részeket is 🙂

Kicsi a világ

Telt, múlt az idő. A világban tombolt az őrület, könyörület nélküli ideológiák jelentek meg az emberek otthonában. Senki sem tudta mi igaz, mi hamis. 

A mi gyárunkról továbbra is többen azt mondták, hogy  “Tilos róluk írni! Tilos őket mutogatni!” A gyár hősei felköltöztek az internetre, így legalább valakik mégis tudtak róluk valamicskét. Boldog idők voltak. Duhajkodtak az interneten, amiben a vájt szemű és fülű emberek segítették őket. Rengeteg hőst mutattak be az interneten. Ezek között voltak  közmunkás munkatábor lakói, kutyaviadalban utazók, voltak szent tehenek és még ahhoz is volt kedvük a hősöknek és a gyárosoknak, hogy áttekintsék az elmúlt ötven évet, kokeróskodjanak és panaszkodjanak egy kicsikét, miközben a hősök játékiból aláírást gyűjtöttek a nézőktől egy Kokeró pártnak.

Gondoltátok volna, hogy néhány hónappal később elindult a választásokon egy valódi Kokeró párt?

Telt-múlt az idő, testvérség ide, vagy oda, egyre inkább egyedül érezték magukat nemcsak a hősök, a gyárosok is. 

Tényleg mi vagyunk az egyetlen Kokeró társulat, akik a minket körülvevő világról beszélünk?

“Nem hisszük el! – mondogatták!

Na, nézzük csak meg azt az internetet! 

Elkezdtek keresgélni, kutakodni. “Aki keres, talál” – tartja a mondás. Így is lett. Addig-addig kutakodtak, míg meglelték, hogy rajtuk kívül még sok-sok országban termelnek hősöket különféle Kokeró gyárakban. 

Azonnal levelet írtak nekik. “Itt vagyunk, játszani akarunk veletek!”

És képzeljétek, sok-sok országból visszaírtak, hogy “Hahó, mi is itt vagyunk! Mi is játszani akarunk veletek!”

“Miket csináltok? Mutassátok meg!” – kérdezték a hazai hősök.

“Mi ilyesmiket, és ti? – válaszolták a többiek.

Nagy volt az öröm! Egymást építették, dicsérték és kritizálták, javaslatokat tettek, hogy mi, mitől lehetne jobb. 

A gyár szárnyalt, szűnni nem akaróan hullottak a hősök az égből, akik arcon öntötték egy pohár vízzel a miniszterelnöküket is, ha úgy hozta a helyzet. 

Kaméleonlány is született, aki faluról-falura hódította meg főleg a fiatal fiúk szívét. 

Selejtes betegek vették a fejükbe, hogy segítenek más betegeknek. 

A nézők rajongtak Maráért, az uzsorásért. Sokan többször is látni akarták, nem érték be vele egyszer. 

A gyárhoz macska, kígyó, tigris, majom, kis vakond és még mókus is csatlakozott. Azt mondták, egy családként ők is színházat akarnak csinálni! 

A XVIII. századból feléledt Czinka Panna és azt mondta, bazseválni akarok nektek. Végig is hegedülte az egész országot. Ki is csalogatta még a békákat is zenélni a mocsár partjára, akik közül az egyiket, meg is csókolta a királylány. Új hősök születtek, akik ha kellett megvívtak az orosz tankokkal, vagy saját démonaikkal.

Fesztiválokat szerveztek, ahol még több hőst mutathattak meg a nézőknek. Tanárokat képeztek. Filmvetítéseket tartottak, könyveket adtak ki, hogy a sok-sok hősről az egész világon mások is mesélhessenek az unokáiknak. Foglalkoztak azzal is, hogy a Kokeró fiatalok tanulhassanak Kokeró hősökről. Mindezt azért, mert tudták, alig telik el idő, amikor más országokban élő Kokerók is fesztiválokat fognak tartani, könyveket adnak ki és olyan igazságokat tanítanak majd Kokerókról, ami után egyetlen Kokerónak sem kell majd szégyenkeznie, hogy Kokerónak született.

Ez volna a hősgyár létrejöttének teljes története 🙂