II. NEMZETKÖZI ROMA STORYTELLING FESZTIVÁL

Roma hősök – II. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivál

A különleges kulturális rendezvény célja, hogy nyolc európai kortárs alkotás bemutatásával hívja fel a figyelmet a roma dráma és történetmesélés értékeire, továbbá a roma közösségek helyzetére, értékvezérelt emberek történeteit, és nem mindennapi kihívásaikat állítva a figyelem középpontjába. 

A budapesti nemzetközi roma színházi találkozó fókusza a személyes történetmesélés. A négynapos fesztivál programjában szereplő produkciók roma hősökről szólnak, akik képesek voltak változásokat elindítani saját, illetve közösségük életében. Olyan alkotások ezek, ahol a drámai hős aktivitását hazavisszük magunkkal és még sokáig gondolkodunk rajta.

„A roma színházi alkotók és történetmesélők több figyelmet érdemelnek, mint amennyit kapnak. Azt, hogy milyen sok értékes alkotó él Európában, a legjobban az bizonyítja, hogy idén már többször annyi művész jelentkezett, mint ahányat el tudtunk hívni. Számos további történetmesélő előadást, és kamaraszínházi darabot is meg kell mutatnunk a nagyvilágnak a jövőben – ezt a kulturális döntéshozóknak is Európa-szerte fontos tudomásul venniük. Ez a fesztivál azt bizonyítja, hogy roma közösségek tagjai régóta képesek polgári értékrend szerint alakítani az életüket.” – Balogh Rodrigó, művészeti vezető

 Nem láttál semmit!

„2014. március 4-én a 26 éves Daniel Dumitrache meghalt egy bukaresti rendőrségen. Daniel illegális parkolóőr volt az óvárosban. Amikor meglátta a rendőrautót elfutott. Elkapták, és minden különösebb ok nélkül a rendőrőrsre vitték.”

Alex Fifea 2014 és 2015 között kutatatást végzett a fiatalember meggyilkolásának körülményeiről. A színdarab a gyilkosság hátterében meghúzódó társadalmi folyamatokat és az ahhoz kapcsolódó párbeszédet elemzi és rekonstruálja. Rendőrök tanúvallomásai, családtagok meglátásai valamint médiumok közlései egyaránt megelevenednek az előadásban. 

Író és előadó: Alex Fifea
Zene: Catalin Rulea
Rendező: David Schwartz

Cigánykerekek

„Csak felejtenem kell. Ígérem, felejteni fogok, miattad, magamért, elmegyek a sebészetre, ami a gyerekkorom összes hegét és karcolását ki fogja radírozni. Kiszárítom a véremet az utolsó csöppig, hogy ne halljam annak pulzáló történeteit, és friss vérre cserélem, kitörlöm az emlékeimből mindazt, amit az évek beleírtak…”

Az előadás a bulgáriai gettóból kikerült fiatal roma nő vívódásait mutatja be, aki szakmát és irodai munkát szerzett, és hasonulni akar a többségi világhoz. El lehet felejteni a gyökereinket, meg tudjuk tagadni magunkat? A hősnő önmagáról és a viszonyairól beszél, nem állít ellenségképet és pozitív kicsengésű, melyet a darab humora is erősít.

Előadó: Natliya Tsekova
Zene: Martin Lubenov
Szerzők: Zdrava Kamenova, Kalin Angelov
Rendező: Kalin Angelov

Határtalan méltósággal

„1939. január 25-én meghaltam. A kórlapom szerint egy fertőzésben. Földi maradványaimat egy közös sírba temették Almeriában. Jól választottam. A második Spanyol Köztársaság milíciái bezártak, és hagytak meghalni a még bennem lévő gyermekemmel.” 

A Sevillában élő és alkotó művésznő előadásában két spanyol nő életének állít emléket. Emilia Fernández Rodríguez, az első, 2017-ben boldoggá avatott cigány nő és Gabriela Ortega Gómez, az első akadémiai végzettséget szerzett cigány előadóművész életét meséli el. A két női hőstörténet párhuzamosan bontakozik ki. Mindketten kiálltak saját értékeik mellett, és felvették a kesztyűt az aktuális hatalommal szemben, egyikük a kommunisták, másikuk a francói rezsimmel ment szembe.

Előadó: Sonia Carmona Tapia
Író: Jaime Vicent Bohorez

A szél gyermekei

„Kezet nyújtottam a fiúnak, de ő felállt, egy fejjel magasabb lett, mint én, és ijesztően nézett rám: „Én nem fogok kezet olasz szarzsákokkal!” Erre azt válaszoltam: „Én szicíliai vagyok, nem olasz!” Ez hatott rá valamelyest, ahogy később megértettem, a romák szeretik Szicíliát, Nápolyt és általában jobb a viszonyuk a délolaszokkal.”

A cirkusz-, előadóművész és oktató Sebastiano Spinella saját életéről beszél. Számára saját identitása még mindig bizonytalan, ugyanis nagyanyja vélhetően roma származását családtagjai igyekeztek eltitkolni. A főhős 17 évesen, a család fekete bárányaként lelépett, bejárta Európát vándor zenészként, cirkuszosként. Majd visszatért Olaszországba, hogy olyan állampolgárság nélküli roma gyerekekkel dolgozzon, akikben rajta kívül szinte senki sem hitt.

Író és előadó: Sebastiano Spinella

Levél Brad Pittnek

„Hogyan olvastál világirodalmat, mint cigány?” „Barnán és temperamentumosan.”
“Hogyan éled a mindennapjaidat, mint cigány?” Büdös vagyok és lopom az ételt.”
„Mit gondolnak erről a cigányok?” Semmit, túl buták, ahhoz hogy gondolkozzanak. De azért majd megkérdezem az összeset.

Az előadásban Farkas Franciska vall kíméletlen őszinteséggel gyerekkora és fiatalsága megpróbáltatásairól. Minden lehetséges zsákutca, kilátástalanság és társadalmi jóslatosdi ellenére élete elérkezett arra a pontra, amikor példaképpé vált mások számára. Aktív előadó lett, aki sokat tud mondani a világnak a sötétségről, kitartásról, és arról, hogy soha sem kell feladni.

Előadó: Farkas Franciska,
Író, művészeti vezető: Horváth Kristóf
Rendező: Császi Ádám

A mai lecke

Robert tanította a gyerekeket, és nem csak a tananyagot adta le nekik, hanem a saját kultúráját is továbbadta, új nézőpontot mutatott és más megoldásokat a problémákraMivel Robert nem a városban lakott, nem tudta, mi minden kavarog a felszín alatt, ami befolyásolhatja a munkáját és az oktatásba vetett hitét…”

A történet egy fiatal, a gyerekek körében népszerű, nagy munkabírású és lelkiismeretes traveller pedagógusról szól, aki felemeli a hangját egy diszkriminatív helyzetben. Mihez kezdjen egy traveller tanár, akit a látszólag toleráns iskolavezetés el akar hallgattatni?

Író és előadó: Richard R. O’Neill

Kulturális kérdés vagy sem?

„Emlékszem, Johnnyra is meg rám is lányruhát adott anyus, és kikötött minket a sátorrúdhoz, mert félt, hogy bajunk esik, vagy elgázol egy autó. Egy nap arra jön egy rendőr és azt mondja: Jó estét, Mrs. Collins. Akkor anyus elmagyarázta a rendőrnek, hogy rőzsét kellett gyűjtenie meg vizet hoznia, és senki nem volt a közelben, akire rábízhatott volna minket. A rendőr levette a sapkáját és megvakarta a fejét. Aztán azt mondja, oldozza el a gyerekeket, Mrs. Collins, felült a nagy fekete motorbiciklijére és elment. Egy nagy köteg rőzsével tért vissza, aztán megint elment és most egy nagy kanna vízzel jött vissza. Nem tudom, hogy hívták, de rendes hekus volt.”

Az ír traveller alkotó, Michael Collins saját lányával beszélget, aki nem akar továbbtanulni. Annak érdekében, hogy meggyőzze őt, feleleveníti gyerekkorát, és számos kemény, máskor mulatságos történettel vezeti rá, hogy a tanulás igenis fontos.

Író: Michael Collins
Előadja: Michael Collins és Catharine Collins

Kaméleonlány
„Csak akkor tudjuk igazán megérteni a szeretteinket, ha nem elégszünk meg azzal, amit a szájuk mond. Ha tényleg együtt lélegzünk, eggyé válunk velük, mint egy kaméleon.”
Egy átlagosnak tűnő kamaszlányt kérdezget segítője, hogy megértse, miért tette, amit tett, miért akar úgy dönteni, ahogy. A lány emlékeket, élményeket elevenít fel, amelyek közül nem mindegyik a sajátja. Dédszülők, nővérek, tanárok, óvodástársak és osztálytársak viszontagságait követhetjük végig a különös képességekkel rendelkező lány meséjén keresztül, aki bármihez és bárkihez tud hasonulni, belenézni mások gondolataiba, emlékeibe, és nem szeretné mások példáját követni. A saját életét akarja élni inkább.

A szuperhős-történet a Független Színház „Roma Hősök” workshopjain résztvevő roma fiatalok történetei alapján készült.

Előadó: Boda-Novy Emília

Író: Illés Márton
Zene: Endrődy Szabolcs és Vincent Ribault
Vizuál: Vincze Alina
Asszisztens: Mátravölgyi Dorottya
Rendező: Szegedi Tamás András