Rosszarc

Stand up és monodráma határán mozgó előadás: egy színész színészleckéket ad egy karakter felépítéséhez, miközben rájön, hogy minden lecke róla szól. Minden szerep mögött ugyanaz a kérdés áll: lehet-e önmagunknak látni magunkat, ha a világ mindig másnak lát.

Ahogyan a világ néz ránk, folyamatosan formálja, kik vagyunk, mit gondolunk magunkról, és mi is formáljuk a világot azzal, ahogyan visszanézünk rá. A Rosszarc ezt a kölcsönhatást vizsgálja: hogy az identitás nem egy állandó, rögzített dolog, hanem állandó újratanulás.

A monodráma főhőse nem illeszkedik egyetlen társadalmi „dobozba” sem: bőrszíne miatt etnikai előítéletekkel, kopaszsága miatt politikai címkékkel, testfelépítése miatt távolságtartással szembesül. Megjelenése miatt egész életében mindig eldöntötték róla, ki ő, még mielőtt megszólalhatott volna. A színpadon most visszaveszi a narratíva irányítását, és ő mondja meg, mi milyenek vagyunk.

Tallér Edina drámaíró és Gerner Csaba színész új darabja azt vizsgálja, hogyan formálják a mindennapi, mégis rendszerszinten ismétlődő mikro-diszkriminációk egy ember életét – a bolti követéstől és „rutinellenőrzésektől” kezdve az orvosi vizsgálatokon át egészen a munkahelyi elutasításokig.

A Rosszarc személyes élményeken alapuló fikció, színházi játék és emberi tükör: annak lehetőségét kutatja, hogy képesek vagyunk-e megkülönböztetni az előítéletet a tapasztalattól, van-e bennünk lehetőség a közösséghez való kapcsolódásra, előítéletek nélkül közelíteni egymáshoz és ezáltal saját magunkhoz.

Támogatók:
Stages, Kreatív Európa